Magunkról

 

Az első turista szervezet 1857-ben alakult meg Londonban, amelynek hatására sorra alakultak a különféle csoportosulások. Az akkori Magyarországon Ótátrafüreden (ez a helyszín ma Szlovákiában található) 1873-ban – a világon hetediknek- megszületett a Magyarországi Kárpát Egylet. Az elmúlt 152 év alatt sorra alakultak meg hazánkban különböző módon működő klubok, egyesületek helyi, regionális és országos szinten egyaránt. Az államhatár változások, a háborúk, a különböző irányító hatalmak is rányomták a bélyegüket a turista társadalom egészére. Mai hazánkban a Magyar Természetbarát Szövetség – mint vezető testület – fogja össze a szervezett természetjárást, a megyei szövetségekre és városi bizottságokra támaszkodva.

 

Kevesen tudják, hogy Eötvös Lóránd (1848-1919) nemcsak világhírű tudós volt, hanem jeles és aktív turista is, aki a Magyar Turista Egyesület első elnöke lett 1891-ben. Az Ő szavait idézném : „Turista az, aki útra kél azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjainak sokasága közepett álmaiban feltűnik előtte egy olyan szebb világ, amelyben zöldebb a fű, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek vagy különlegesebbek a házak, barátságosabbak az emberek, s aki ez álomkép eredetijét fáradtságtól vissza nem riadva keresi – s mert hiszen e Földön élünk, talán soha meg nem találja -, de azért jókedvét el nem veszíti, hiszen örömét ez a keresés teszi.”

 

Egy ideje csak a családdal túráztam szabad hétvégeinken, mert úgy gondoltuk, hogy az egyéni túrázásnak sok előnye van: túra közben bármikor megváltoztathatjuk az útvonalat; akkor és ott állok meg, amikor és ahol én akarok; nem kell alkalmazkodni másokhoz. De az egyéni túrázásnak sok hátránya is van: baleset esetén nincs segítség; „veszélyesebb” vidékeken nem biztonságos egyedül vagy családosan barangolni; a közlekedés nagyon nehézkes; a túrázó kénytelen körtúrát tervezni, ha vissza akar térni a kocsijához – ha azt esetleg sértetlenül ott találja, ahol túra előtt hagyta – vagy a buszok és vonatok menetrendjétől függ. Ezért egy év után úgy döntöttünk, hogy habár néha jó egyedül is, de csoportosan sokkal jobb lehet túrázni. Ezek után a 2005-ös év elején elhatároztam, hogy feleségemmel és pár leendő túratársammal összefogva megpróbáljuk meghonosítani a túrázást Nagyvenyimen is.

 

A csoportos túrázás elindításakor az volt a célunk, hogy a venyimi emberek egy kicsit lazítsanak a heti megpróbáltatások után. Egy kicsit szellőztessék ki a fejüket, mentálisan és lelkileg frissüljenek fel. Ismerjék meg országunkat úgy, ahogy általában csak túrázás közben lehet. Szívjanak frissebb levegőt, mint amilyent –sajnos- a környékünkön lehet. Élvezzék az erdők, mezők illatát, neszeit és látványát, s mindezeket mozgás közben, egy teljesen más fáradtságot elérve, mint amit a heti munkák után érzünk.

 

2005 tavaszán elvégeztük a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség által szervezett és megtartott túravezetői tanfolyamot, s meghirdettünk a község lakóinak két bevezető túrát. Ezek olyan sikeresek voltak, hogy 2005. szeptember 7-én megalakítottuk a „Nagyvenyimi Erdőjárók Klubja” nevű jogi személyiség nélküli civil szervezetet 31 fővel, év végére 58 taggal.

 

A tagság gerincét nagyvenyimiek alkotják, a többiek Dunaújvárosból, Baracsról, Mezőfalváról, Kisapostagról és Pálhalmáról csatlakoztak. 7 évestől 63 évesig klubunkban mindegyik korosztály képviselteti magát.

 

Klubunk 3 legfőbb célkitűzése röviden a természetjárás és hasznos „következményei”, vagyis a Klub alapvető célja, hogy a természetjárás útján elősegítse:

Minden tag egyben tagja a Magyar Természetbarát Szövetségnek is.

 

A túrákat eleinte három hetente szerveztük, de egyre többen hiányolták a sűrűbb programokat, ezért 2-3 hetente vannak a túrák. A túrákat két csoportra osztottuk: a főtúrákat 2-3 hetente nagy buszosra tervezzük; a fakultatív túrákat (teljesítménytúrák, kerékpártúrák, barlangi túrák, vízi túrák, hosszabb külföldi túrák stb.) a főprogram közti szabad időpontokra osztjuk. Így előfordult, hogy 5 héten keresztül minden hétvégére jutott túra, illetve a téli keményebb időkben is túráztunk.

Főleg gyalogtúrákat teszünk, de a többi szakágat is gyakoroljuk.

 

Egynapos túrákat maximum kétórás buszozással elérhető helyre tesszük, míg a többnapos kirándulásainkat már bárhova tehetjük.  Jártunk a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, a Börzsönyben, a Budai-hegységben, a Gerecsében, a Geresdi-dombságban, a Mecsekben, a Mezőföldön, a Pilisben, a Sokoróban, a Szekszárdi-dombvidéken, a Velencei-hegységben, a Vértesben és a Visegrádi-hegységben is. Többnapos túrákon az Aggteleki-hegységben, a Bükkben, a Cserhátban, Kemenesháton, az Őrségben, a Zempléni-hegységben és Erdélyben vettünk részt közösen, illetve vízi túrán a Mosoni-Dunát eveztük végig. Gyalogtúráink 14 és 30 km közötti hosszúságúak. Hosszú, nehezebb túra esetén általában rövidebb túrát is lehet választani. Volt olyan túratársunk, aki csak egy-két „erdőjáráson” vett részt, de sok az olyan tag, aki csak egy-két útról maradt el.

 

2007-2008-ban a tagság aktív részvételével létrehoztuk 30 km hosszban a Nagyvenyim – Mélykút – Mezőfalva – Ménesmajor – Nagykarácsony túraútvonalat, melyet zöld sávval jelöltünk. Szándékaink szerint minden év Mikulásakor meg fogjuk rendezni a „Mezőföldi Mikulás” teljesítménytúrát. Az elsőt 2008. december 6-án sikeresen lebonyolítottuk: több, mint 300 résztvevő teljesítette a meghirdetett 15, 20 és 30 km-es távokat.

 

Annak ellenére, hogy különböző gondolkodású és világnézetű emberek vagyunk, jó közösség alakult ki. Az elmúlt évek jól sikerült túrái, farsangjai és közös munkái alapján a 2008-as évzárónkon 2008. december 13-án úgy döntött a klub 65 jelen lévő nagykorú tagja, hogy egyesületté alakulunk. Elfogadtuk az „új” egyesület alapszabályát, túraszabályzatát, megválasztottuk a vezetőséget. A már sokak által ismert „Erdőjárók Klubja” elnevezést meghagyva alakítottuk ki új nevünket, az „ERDŐJÁRÓK KLUBJA TERMÉSZETBARÁT EGYESÜLET” –et.

 

A 2009-es évnek úgy vágtunk neki, hogy már félig egyesület vagyunk. Végül a Fejér Megyei Bíróság által kiadott végzés 2009. április 23-án jogerőssé vált, s azóta jogi személyiséggel rendelkező társadalmi szervezet vagyunk. Taglétszámunk 76 fő. Ebből 11 diák, 10 nyugdíjas, 55 aktív dolgozó. Egyesületünk nyitott, szívesen látunk minden túrázni szerető, természetet kedvelő embert.

 

Egyesületünk alapszabályába is belevettük, hogy a Nagyvenyim egyetlen műemlék épülete (volt ciszterci rendház) körül elterülő egyetlen venyimi természetvédelmi terület, a Szent Bernát Arborétum gondozásába besegítünk. Ez valójában az én ötletem volt – mindenki akinek ez nem tetszik, engemet szidjon -, amit a tagság elfogadott. Úgy gondoltam, hogy ez a park méltó arra, hogy fennmaradjon, és az a kevés templomba járó, aki megpróbálja rendben tartani (köztük én is), nem bírja egyedül. Ezért havonta egy-egy szombat délelőtt a templomkertben tisztítjuk a fák, bokrok környezetét. Az egyesület tagjai közül sokan egyetértenek velem, és amikor tudnak eljönnek dolgozni. Ez még jobban összekovácsolja a csapatot.

 

Mivel elég komoly előzménye volt az egyesületté válásunknak, ezért én valójában az első „próbatúra” időpontjától, 2005. április 2.-tól számítom a történetünket (– az akkor 27 résztvevőből a mai napig 16-an túráznak velünk! -). Az eltelt idő alatt 4-en elvégezték a túravezetői tanfolyamot, 12-en végigjárták a „Közép-Dunántúli Piros Túra” teljes 300 km-es útvonalát, 13-an megkapták a „Bronzjelvényes Természetjáró” minősítést, közülük 10-en az „Ezüstjelvényes Természetjáró” minősítést, és az utóbbiak közül 5-en az „Aranyjelvényes Természetjáró” minősítést is megszerezték, 7-en pedig a „Fejér Megye Természetjárója” címet kapták meg. Többen járják az Országos Kék Túra és a Dél-Dunántúli Kék Túra útvonalát. A legtöbb résztvevőnek azonban teljesen mindegy, merre megyünk, csak menjünk…ugyanis a túrák, kirándulások végére mindenki kellemesen vagy nagyon elfárad, ugyanakkor telítődik a táj szépségeivel, elszakad egy kicsit a hétköznapok monotóniájától, együtt van a hét közben ritkán látott családtagjaival. A mai túlcivilizált világunkban jó rácsodálkozni egy virág szépségére, szembenézni egy plafonon csüngő denevérrel, egy levélen ülő bogárral vagy lepkével, vagy örülni annak, hogy feljutottunk egy hegycsúcsra, még ha lóg a nyelvünk és folyik a hátunkon a víz, akkor is, mert fent a csodás panoráma és a megnyugvás a jutalmunk. Túra közben ráérez mindenki, hogy milyen kicsi pont az ember a természet gépezetében, de mégis milyen hatalmas, hiszen megkapta a Teremtőtől azt a tulajdonságot, hogy mindent, ami körülveszi meg tudja védeni, ha akarja.

 

Szentgyörgyi Albert, Nobel-díjas orvos hasonló gondolatával fejezem be bemutatkozásunkat : „A természet hatalmas, az ember parány. Ezért az ember élete attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és használja fel erőit saját hasznára.”.

 

Kívánok mindenkinek jó túrázást, a természetben eltöltött minél több időt akár velünk, akár mással.

 

Németh László, "Erdőjárók Klubja Természetbarát Egyesület" elnöke